A történetem 

3 gyermekem van. Mindhárom születése után, előjött valamilyen "nyavalyám". (én csak így nevezem) Az első gyermekem gátmetszéssel jött világra, ezután igencsak meggyengült a medencefenék és a gátizmok, előjött a szülés utáni depresszió, szembesültem a megereszkedett mellel, a plöttyedt hassal. Akkor még nem is tudtam, de volt szétnyílt hasizmom is, ami csak a 3. gyerekem születése után tudatosult bennem, hogy bizony ezzel is foglalkoznom kell.

Aztán a 2. gyermekem születése után elég komoly csípő és derékproblémával küzdöttem, olyannyira, hogy egy kényelmes oldaltfekvésből szerettem volna egyszer felállni, de nem sikerült lábra állnom. Ezt sikerült rehabilitálnom, majd úgy döntöttem, hogy gerinctréner leszek. Az "ugrálós" edzéseim mellett -aztán helyett-, egyre több "gerinces" gyakorlatot építettem be az óráimba, melyekből az anyukák egyre többet szerettek volna.

Hiába edzettem rendszeresen és gerinckímélően a 3. gyerekem születése után is, folyamatosan küzdöttem a derékfájással és az előredomborodó hasammal sem tudtam mit kezdeni. Szakmai továbbképzéseim alatt találtam rá az RTM módszerre (hasizom regenerálás, erősítés), aminek gyakorlásával elég hamar sikerélményem lett és rendszeres gyakorlásával ez az eredmény is fenntartható volt.

Azóta sikerült regenerálnom a hasam, karbantartani a gerincem és visszatértem a kézilabda pályára  a gerinckímélő edzéseim mellett. Hm...a korábbi várandósságok, szülések na és a testsúlyom ingadozása miatt a "lenti részem" érezhetően meggyengült, így elsajátítottam egy fasciális alapú medencefenék tréninget, aminek már nem gond a vizeletcsepegés. A pandémia óta online is tornázunk és nagyon örülök, hogy a távolság már nem akadály.